Árnyék

Egy elveszített kép, sok feltörõ emlék
Sírig vonszolt álmok, tova tûnõ szenvedély
Végig elkísér a múltam, újra él
Álom szõtte vágyak veled az igaz édenért

Lehetek árnyék, ki mögém bújva fél
De rejteném, megfejteném a kusza álmot, mi véget ért
Akár egy árnyék, a jövõben hullok szét
És hideg álmos hajnalokon tüze perzsel, az élet itt kísért

Sok nem mesélt mesék, sok le nem festett kép
Elfelejtett vádak, folyton megszegett szent igék
Elcseréltem rég a létem lényegét
Megtaláltam párat belõlem az életért

Lehetek árnyék, kit mögém ûz a fény
De rejteném, megfejteném a kusza álmot mi véget ért
Akár egy árnyék, a jövõben hullok szét
Keresem hideg hajnalokon reményre ítélt holnapom

Lehetek árnyék, ki mögém bújva fél
De rejteném, megfejteném a kusza álmot, mi véget ért
Akár egy árnyék, a jövõben hullok szét
Keresem hideg hajnalokon reményre ítélt holnapom

"Kutasd a valót, mint a létté formált anyag értelmét,
Hagyj nyomot, mit öröklött ösztönbõl õrzöl emlékként.
Rejtsd magadba árnyékod, mint egyetlen fényfüggõ titkod.
Légy Te is árnyék... egy árnyék... egy árnyék."

Lehetek árnyék, ki mögém bújva fél
De rejteném, megfejteném a kusza álmot, mi véget ért
Akár egy árnyék, a jövõben hullok szét
Keresem hideg hajnalokon reményre ítélt holnapom

Egy árnyék, akár egy árnyék
Lehetek árnyék, árnyék, árnyék, árnyék...