A bolond közöttünk jár
Mindenkit megállít, zavaros színekkel bámul rád
Beszél, lépcsõkre áll
Elmondja százszor, a hatalmas Szelence nyitva áll

A bolond, õ a bolond
A bolond, õ a bolond
A bolond, õ a bolond
Hallgass el, hallgass végre már!

Beszél, nem lesz virá

Nézz szét jól, éled a varos, s a tavaszi ragadozó
Vedli a bõrt, és kiforgatja a zsebeid és a szót
A plaza-laza folyton razza, ha a tarcadba tur
S te ott maradsz megbabonazva, mert a nõ nagy ur

Mennyit ér neked egy éj, ha megvan az ara
Sokba kerül utana a fiztett szenvedély<

Kereslek néptelen utakon
De csak a semmi var
Dörögve zugnak a betonon
Lanctalpas éjszakak

Falakról bamul az unalom
Csak a csend szól ram
Csillagok hullnak, születnek ujak
És te messze jarsz...

Zöld csillag kihunyt az égen
A csónak partot ért
Hideg csen

Det finns en tjej som jag skulle kunna dö för
Men hon e upptagen av nån annan o därför
Så mår jag skit men det finns ingenting att göra
Pallar inte kämpa för det känns som jag ska störa

Deras relation o det som dom har tillsammans
Kan bara vara glad för att dom har funnit v

Megfogan a méhben a jövõm reménye
Eséllyel indul az élet-mesébe

A fényig hosszú az út
Utadban számtalan kút
Mely végig kísér a kezdettõl utadon a mélybe
És nem ad esélyt, hogy révbe érj és kimássz belõle végre

Más hozza a döntést
Mégis te kell, hogy sorba állj

Egy elveszített kép, sok feltörõ emlék
Sírig vonszolt álmok, tova tûnõ szenvedély
Végig elkísér a múltam, újra él
Álom szõtte vágyak veled az igaz édenért

Lehetek árnyék, ki mögém bújva fél
De rejteném, megfejteném a kusza álmot, mi véget ért
Akár egy árnyék, a jövõben

Ha belém nézel, egy kalndfilm az életem
Ha még nem mész el, szavakban végig levetítem
Hányan próbálták, hányan megbánták
Hogy nem ültek be mellém, hogy õket is elvigyem...

A film ott kezdõdik el
Ahol egybõl sírni kell
Ha megvan a jel...

Úgy lettem felnõtt, hogy gy

Él, felsír a gyermek
Még csak anyja, ki érti szavát
Majd szól, és rögtön kérdez:
Ki az anyám és volt-e apám?

Jóanyád az én vagyok
Az apád rég eldobott
Elhagyott, és kóborol
Most távol jár valahol...

Miért, kérdi a gyermek
Neki miért nem kellek már?
A

Ki tudta, ez lesz majd
Hamar újjáépül a fal
A kígyó vár a sarokban
És hitvány bõrét vedli titokban

Idõk tengerébe szédült
Minden hazugságunk visszatérül úgyis végül...

Belénk kúszott rég
Mint egy szörnyû kór
De elfelejthetnénk
Hogy végül vastagon fedje a

Elindultak fényes csillagösvénytõl
A hosszú útra messzi õsi földrõl
Dícsõségünk, Árpád vezér büszke népe
Ezer évünk példa tisztességre

Vérük adták az új honért
Az õsi vért... igen!

Véres félhold, görbekarmú éhes sas
Sötét zászlók, majd a vörös csillag
Jöttek s

A föld gyomrából elõtör a tûz
A kékes fénybõl elölép egy szûz
Az ég megmozdul, megtörnek a fák
S a föld megszüli fantom leányát
És hív... engem hív...

A ködszinû kezén attetszõ az ér
Nagykabátját kölcsönzi az éj
Zöld szemébõl vissza néz egy árny
Dús ölében megte

Valtójat az égi bakter
Éjszakara nyomja at
Kapuit lezarja
Hanyatt dõl az allomas

Vaspalyakon zötykölõdik
Mindennapos vonatan
Az ingasorsu ember
Ha a kocsi tömve a peronon all

Oda-vissza - Nap nap utan
Gyorsfotó a taj
Oda-vissza - Nap nap utan
Közbe

Nem múlik az idõ, ha rajtad a félelem
Hozzám is közel jár, de játszik csak velem
Mégis úgy érzem, hogy elvesztem mindenem...

Bekerít ez a világ, mint erdõt a városok
Nem szóltok semmit, pedig mindent láttatok
Amit hittem még, akit hívhatnék, rég itt hagyott...

Ahogy s

Csendes vidék
A tenger szintjén
Egyszer élt itt egy nép
Nem volt oly rég...

Most egy csendes táj
Jégbe fagyva áll
Ami zöldben szép
Olyan szép volt rég

A szürke nappalt zúzza szét a Hold (a reggel távol...)
Te sarki fénynél alszol el
A Nap kihunyt, a hó

Ezer kérdés benned, és mind válaszra vár
Nehéz mind megfelelni, de egyszer úgyis mind megtalál

Bármilyen távol, de mindig ott a cél
Járhatsz Te bárhol, nyújtsd kezed felém, ha félnél...

Nem kell mind elfogadni, mit a Hatalom a szádba rág
Szeretném megmutatni, hogy mennyi

Nézz az égre, a végtelen ott ragyog
Alatta uralkodnak a jóllakott csillagok
Lentrõl latom a tolongast
Elérjük ugyis még az utolsó felvonast

Kifosztott elmék, és elbutult erõk
Ajtó-ablak nyitva a sötétség elõtt
Az sem igaz mar, amit latok
Azért, mert értelek, ne hidd

Adj idõt, arra kérlek én
Megtudjam, honnan fuj a szél
Mitõl lesz kegyetlen a fagy
Hol akad el annyi gondolat

Adj idõt, mert attól félek én
Szamomra nem lesz több esély
Adj idõt, mert lebénul a kar
Terveimre raomlik a fal

Maradj a vonalban
Barki közbeszól<

Neked úgy tûnt, talán ismersz
De nem tudod az igazat
Az álarc mögött nem látod az arcomat

S ha eléd állok, félve tesztelsz
Majd elakad a szavad
Nem hiszed, hogy te vagy, aki beleszalad

A neked új esetbe, ahol felfedezve
Csak az lesz ma este, aki megõrül velem

<

A házban már csak emlék él
Lépted halk, földet sem ér
S ha ott ülnél az ágy szélén
Egy reggel újra az enyém

Még egy perc ugye, nem a világ?
Látlak úgy, ha máshol is jársz
Édes hangod a fény szövi át
Zajt lopva, csendben, némán

A gyertyám ég, ha most jönnél

Tudom, lehet eljön majd az idõ
Mikor hazudni lesz nehéz
Az is lehet, hogy ezért sir, aki lat
Tudja az okat...

Melyik héten legyen
Milyen neven
És milyen szinûre fessem a szivem?
Milyen szinû legyen
Az almom, ha félni kell
Hogy neked is hazudoznom kell?