Bocsásd Meg A Bûnömet

Fiú: Egyre nõ a távolság
Hol jársz, vagy hol vársz rám
Olyan nagy szükségem van most rád...
Gyere, kérlek, adj reményt!
A sötétbe hozz most fényt!
Vezess át az éjszakán!
Holnapra késõ már...túl késõ már

Bennem nincs már senki
Bennem nincs már semmi
Testem többé nem fáj
És nem érzek félelmet sem...
Ütnek, vernek, kínoznak,
Kérdeznek, aláznak.
Mit mondok, nekik fáj-
Tudják jól- nem hazugság.

Csak jó és rossz út van-
Az ember választhat.
Én is választottam,
Tévedés volt talán, nem tudom...
És ha eltûnik szívembõl
Ez az álnok hit,
Akkor majd gondolj rám,
Mert már nincs igazság!

És az élet megy tovább
Tévedés volt, semmi más
Újra elborít a szenny,
Az önzõ, öntelt õrület.
Testem többé nem kell már
Úgysem vehetném hasznát
Szívemben nincs félelem,
Végleg elmúlt...

ANGYAL II.: "Figyelj ember, mit beszélsz
Gyere, nézd meg, hogy hol élsz!
Hazug vágyak hajtanak,
Ez a sorsod ember!
Mindig, mindent elhiszel,
De a lelked én viszem el
A Tagadásnak Szellemét
Nehogy ismét szentnek nézd!"

Az élet úgyis megy tovább
Nem haragszom rád, világ.
Elvesztem, az én hibám
Jót akartam, csak ez fáj...
És a Fények Földje vár,
Ha tényleg nem volt hazugság.
Õrizd jól emlékemet,
Bocsásd meg a bûnömet!

Testem többé nem kell már,
Úgysem vehetném hasznát
Bocsásd meg a bûnömet,
Õrizd jól emlékemet!