Hamarosan belekezdek az első
Tézisek felvázolásába
Nekifeszülök a táblának
Hogy lenyűgözzem a hallgatóságot
Idefigyel az az összes szempár
Ki beült hozzám a gondolataim
Beszippantására, csodálására

I'mádom!
De csak én tudom
Hogy a tudományom a virágom
Ön

Csábít, éltet, ígérget, lám!
Hogyan állhatnám?
Dicsfény vár ma rám.
Ha mégis féltem mikor tör rám,
Te elringattál

Mert ismét becsaptál
Kezeimbe szervült domborzati viszonyok
És 101 dobókocka írja a sorsom
Kiszárad a torkom, rövidesen hányok
Ha beledöglök akk

Felépül, majd beépül
Kitágul, és kitárul
Szépen lassan erőt gyűjt
S ráfeszül arra, ami tartja

Sok éven át elkísér
Segít bár igaz, hogy enni kér
Néha fáradt vagy nyöszörög
De mindig újra éled
Rengeteg tudás, tapasztalat
Gyűlik most már a bőröd alatt
Ha od

Utoljára láttam a napot a temetés előtt
A temetésre nem jött senki, híre sem volt
Hogy lett volna híre, nem vagyok híve
A felhajtásnak az életem körül.

De más volt az oka, hogy így alakult
A testem totálisan szét lapult
Mikor a tíz tonna kőzet a táncmulatságban
Rám

Átjárókból átjáró vagy felvillantott gerjesztő
Érfalakról felszálló és neuronokban megszálló
Fáziskésés megbotlás, mert áramkörben kóborlás
Eltüsszentett pillantás, pár megcsonkított éberség

Még viszket-fáj ahol belém talál az a tű, ami annyiszor várva vár
Egy biopszia csak