Belsõ Tûz

Elszáll a szó, a szél szárnyán
A szívekre rátalál.
Én megadom a választ,
Ha valaki fél,
Mert valahol mindig meghal a remény.

De a szónak súlyát
Igen, érzem már
Ide tömegek jönnek a reményért
Én megadom a választ,
Ha valaki fél
Mert ugyanúgy éltem azelõtt, nemrég...

Érzem a belsõ tûzben,
Mely bennem lángol
És tovább él, ha érzed
És újból kéred, újból mondom:
Van remény!!!

Egy prófétát éltetnek,
Egy próféta köztük él
Egy üzenet az égbõl
Mely hirdeti a Fényt
Ez az igazi, tiszta Ébredés

Érzem a belsõ tûzben,
Mely bennem lángol
És tovább él, ha érzed
És újból kéred, újból mondom:
Van remény!!!

Akarom, hogy mindenki meglássa,
Hogy újból megtalálja,
Érezze újból át
Az örök élet mindenkire vár
De az álmainkat meg kell élnünk,
Vagy el kell érnünk itt lenn a Földön...

II. Éjfél

Egyedül ért el az éjfél
Hazaértem, a nap végén
Odafenn a lány már alszik
A csendbe olvadt a sötétség

Valahol az álom határán,
Hol a test is súlytalan
A varázslat formát öltött
Érint egy kéz, fénykönnyû kéz
Angyali lény - arcomba néz...

III. A végsõ igazság

ANGYAL: "Tudod a titkot a fényrõl,
Hogy honnan, mindegy
A bátorságod, hogy elmondd,
Az nekünk túl sok már.

Ne hidd, hogy jobban élnek majd
Vakhitük tévedés
A szép szó úgy sem használ már
Könnyítsd meg a szenvedést!"

IV. Kétségek közt

És újból itt a reggel
És mégis nehéz szívvel
Indulok, hogy hirdessem az új igét...
Mi lesz, ha félreértik,
Mi lesz, ha nem fogják fel
És önként indulnak fény felé?