Kereslek néptelen utakon
De csak a semmi vár
Dörögve zúgnak a betonon
Lánctalpas éjszakák

Falakról bámul az unalom
Csak a csend szól rám
Csillagok hullnak
Születnek újak
És Te messze jársz...

Zöld csillag, kihunyt az égen
A csónak partot ért
H

Él, felsír a gyermek
Még csak anyja, ki érti szavát
Majd szól, és rögtön kérdez:
Ki az anyám és volt-e apám?

Jóanyád az én vagyok
Az apád rég eldobott
Elhagyott és kóborol
Most távol jár valahol.

Miért, kérdi a gyermek
Neki miért nem kellek már
A vér,

Megszültél, hogy legyek a szolgád
neveltél, hogy hű legyek Hozzád
megölnél, ha titkomat tudnád.

Nincs más út, csak amit Te jártál
Nincs más jó, csak amit Te adtál
nem elég, valahol baj van még
Tudnom kell, mi van a jó mögött
látnom kell, mi van a nép között
hagy

Csendes vidék
A tenger szintjén
Egyszer élt itt egy nép
Nem volt oly rég...

Most egy csendes táj
Jégbe fagyva áll
Ami zöldben szép
Olyan szép volt rég

A szürke nappalt zúzza szét a Hold (a reggel távol...)
Te sarki fénynél alszol el
A Nap kihunyt, a hó

Ezer kérdés benned és mind válaszra vár
Nehéz mind megfelelni, de egyszer úgyis mind megtalál
Bármilyen távol, de mindig ott a cél
Járhatsz te bárhol, nyújtsd kezed felém, ha félnél

Nem kell mind elfogadni, mit a hatalom a szádba rág
Szeretném megmutatni, hogy mennyi minden

A házban már csak emlék él
Lépted halk földet sem ér
S ha ott ülnél az ágy szélén
Egy reggel újra az enyém

Még egy perc ugye nem a világ
Látlak úgy, ha máshol is jársz
Édes hangod a fény szövi át
Zajt lopva, csendbe némán

A gyertyám ég, ha most jönnél
De t

What a night
It seemed to have last like 5 min
I just can't wait to go home
And there I'll grab a pen and start a whole new song

But this will be one of a kind
Will be my lullaby
And it will last forever
This will be one of a kind
My way to say goodbye
And i

Tiszta lappal indul az élet,
De már benne szunnyad a vég.
Nem tudom miért, merre menjek,
Ide szült, küldött az Ég.

Én vagyok a múlt és a tegnap,
Talán te lehetsz a holnap, ha vigyázol rá.

Mehet bárki amerre lát, majd
Jobb jövőt ígér az idegen táj.
Ott nem tudj

Vár a végtelen éj
Nem tudod miért éltél
Tudod jól, ma minden véget ér

Az utolsó út, amire félve léptél
Pokolba visz, vagy a mennybe
Nem tudhatod meg előre

Ómen! - Jelet küldött rád az ég
Ómen! - Megtudod, hogy meddig élsz
Ómen! - Sírok közt üvölt a szél
Óm

Elég mámort hoz az este
És nálam nem kell, hogy sorba állj.
Ha egész éjjel azt kerested,
Hogy kivel is töltsd el ezt az éjszakát.

Megdöglöm, értsd meg, érted,
Bármennyire nem érted,
A tüzet, mi bennem ég szítsd tovább.
Veled végig fel az égig rázzuk ezt a R&R-t<

Jobb néha csendben lenni,
Mint üvölteni a tömeggel,
De a csend nem szült még forradalmat,
Véres zaj, hangerő kell!

Keresni és szemben lenni,
Azzal akit akartál,
Lelkedben rendet tenni,
Küldte, űzte a valóság!

Semmi nem lesz jobb,
Csak mindig másképp rossz,

Dörzsöli markát a mester, elkészült végre a GÉP.
Légből kap energiát majd, gép-agya vág, mint a kés,
Ágyadhoz hozza a kávét, zsebünkbe rakja a pénzt,
Elébünk tartja a tükröt, mégiscsak, mégiscsak félsz!

R: Jön a levegőben, hegyeken, áttör a földgömb közepén,
Neki nincs már

Állok a szálloda pultjánál
És tiszta ágyat kérek.
Átutazó vagyok köztetek,
És most aludni térek.
Igazolványom nem árul el

Céljaim vannak, de várnom kell,
Levelet várok és a jelszóval asztalodhoz lépek
Te vagy az egyetlen vendég
És halkan tüzet kérek,
Látom a

Essa noite não foi feita só pra um
Chamo seu nome, ninguém vem, o que fazer?
Penso numa chance, algo para escrever
E nessa escuridão só penso em você
Em você
Em você
---------
Quando a luz do quarto enfim se apagar
olharei pela janela e verei o céu brilhar
Cha

Vonzotta a város és blues,
de közelről a fényben megvakult.
Rájött itt, hogy az élet Rock and Roll,
árad a fa-fa-fa-fa-falakból!

Valami furcsán szól,
valami Rock and Roll!
Valami furcsán szól,
valmai Rock and Roll!

Valami furcsán szól,
valmai Rock and Roll

Őszintén beszélek a régi dolgokról
A bennem rejlő titkot bevallom magamtól.
Mennyország és pokol volt, mit eddig bejártam
Utánad futva mire rád találtam.

Eltemettem mindazt, mi a múltból elkísért,
Vezekeltem sírva az összes bűnömért.
A valóság egy pillanata csak az élet