Veszélyben élek, mégis mindig gázra lépek
Köröttem elfogyott már idõ és a tér
De lépni, menni, mindig mozdulatban élni
Ne legyen soha megérkezés a cél

A szél rólad beszél
Óh, bár ne érteném

Ablakom úgy beborult nékem
Felhõk jósolnak vészt az égen
Perzselt hús szaga belül szétterül
Csontom megpattan, izmom megfeszül

Mintha a veszély jönne valahonnan
Elmenekülni innen, azon nyomban
Levedleni örökké fájó testem
Én nem hordok semmilyen keresztet

Ref.

Lassíts le ember!
befelé is nézz
Ha üres a lélek és üres a szív
miért pihen az ész?

Lelked retten tetted láttán
Elfecsérelt éveket
lassan görgõ idõ hátán
Ont magából életed

Egy másik álom - Magyarországon
Nincsen sehol
A való világtól távoli tájon

A föld az éggel
a nap a széllel
a fény az éjjel
bennem békében él

A tûz a vízzel
a való képpel
az agy a kézzel
a nincs a léttel
bennem békében él

Ki ad és kérlel
ki vet és érlel
ki vízzel, vérrel
bõrömben írja,
hogy bennem békében él

Láttad a vétkem, oly végtelen
Hallottad hangom, könyörtelen
Kérleled testem, hogy utamon járj
Öleltél és öltél, hogy vérben állj

A hosszú nap végén már közel az éj
Elég erõs vagy, hogy tõlem félj?
Látod a nap már fénytelen
Visszatérek, nem végeztél velem

Ref.:

Beszél a szavad, a húsomba tép
Milyen körmondat és mily' maradék
Miket szól már megint e száj
Miért nem hazudik igazat már?

Mi ez a száj és mi az, hogy fáj?
Mi a szívbõl és mi a muszáj?
Mi jön a szívbõl, mi holdezüstbõl,
Mit fogsz kifõzni a lélek-üstbõl

Ref.:

Elfojtott indulat vagy
törj elo belõlem
s abban a pillantban
nincs többé félelem

Gyere és lépj a fénybe
mindegy, hogy honnan és
áldják vagy félik léted,
mikor a fénybe érsz

Többé nem kérek én
menedéket poklod tüzén
ami benned él

Válj kõvé, tudom, hogy félelem emészt
Mozdulatlan kõvé, szót szakasszon benn a félsz

Ref.: Nõként csal meg a hit, amiben hittél
hát mért félsz?
Istentelen az út, amire léptél
nincs más fény

Válj kõvé, velem szembe fordulni kár
Mozdulatlan mérgem, csak az alkalomra

De ha felébrednél, én mindent megtennék
Kést szegeznék vagy fegyvert töltenék
Vagy szajhaként az utcát járnám minden éjen át
Csak érezzem a tested és a bõröd illatát

Mindenféle bûnre
rávennél, én érzem
Mindenféle bûnre
képes lennék érted

Én a gondolattól a tet

Nem voltak, kiket az istenek kegyeltek
Közöttünk egy sem remélhetett kegyelmet
Nem lát a szem, azt hiszem
Némán üvölt a száj nekem

Mondd, mennyit ér, akinek semmije nincs
És a napba néz?
Mondd, meddig él, aki csak addig létezik,
Amíg segít egy kéz?

Láb nélkül,

Attól még ez végtelen
Bár néhány út, ami törvénytelen
Azt ígéri, hogy nincs még az ég
Itt a földön, mi tudjuk: ez beszéd

A hatalommal szemben ûz a szív
Bennem egyként küzd a tûz s a víz
A partot mossa a hitem azt hiszem
Amiben hiszek azt magammal viszem

Ref.:

Örvénybe szakadt testem-feszül
Örök törvénye ellen-szegül

Végtelen dalol
Minden túl hatol

Vessen majd partra egyszer az ég
Ha te is mellém fekszel, az elég

Végtelen dalol
Mindenem túl hatol