Fájdalmak viharában

Elég volt!

Elég volt!

Összevarrt füllel a hangokat
Kiégetett szemmel a képeket
Önmagam nélkül nincsen akarat
Szétfeszíti a vérzõ sebeket

Egy kínokkal teli önzõ vágy
Pokoli tûzzel égetett fel
Nincs itt semmi, ami engem vár
Szívem

Kirekesztve

Vágy

Az éj sötétjének színébe borult
Addigi szenvedélyes fénylõ lelkem
Otthonom nélkül a világ egy torzult
Kietlen képével álltam szenben
Nem maradt senki, aki értem jönne
Nem maradt semmi énnekem
Eltûnt minden, amit szerettem
Elvették tõlem az

Szívembe zártan

Szívembe zártan...

Túl sokat tettem
Túl sokat vártam
Túl sok az árnyék
Szívembe zártan

Beígért érzés
Beígért álom
Kiemelt bûnök
Szívembe zártan

Megpróbáltam kitörni
Mint ördög a sorból
Ugyanazt kaptam tõle
Ugyanettõl a k

Odaát még szellemként éltem
A magány sötét szemeibe néztem
Testem nélkül álltam némán
Üres tekintettel nézett énrám

Sötét az óra, mit át fogunk élni
Az élet kitagad, és nem lesz semmi
Ami befogadna, mint egy önzõ vágyat
Színtelen vér önti el a szánkat

Attól ne