Végtelenül magas falként
Tornyosul elõttem a köd.
Tökéletes formát alkot,
Megfejthetetlen titkokat rejt.

Megnyit elõttem egy ösvényt,
Melyen végig kell menjek.
Tompulnak érzékszerveim,
Átadom magam az ismeretlennek...

Egyre bentebb érek...
S egyre sötétebb