Chemokalipszis

Az éhes nap épp felkelőben,
Véres ösztön reszket a bércen,
Ébreszt a hajnal már régen vár,
Dörren az ég, álmunk ha száll,

Kezemben ostor s véres gyík fej,
A megváltottak közt számomra nincs hely,
Holt lelkek csillaga mellembe száll,
Villan az ég, álmunk ha száll,

Dért köp ránk a józan hajnal,
Búcsúztat egy kínzó dal,
Az apokalipszis angyala vár,
Sikolt az ég, halál kaszál,

Húsomba törte rothadt fogát,
Fülembe sírta a törvény szavát,
Bűzös ajka a számba lehelt,
Nyelvembe harap, csókkal szentelt,

Nevem a listán friss tintával,
Békét kötök e gyűlölt világgal,
Alattam roppan a szárazfa kérge,
S az angyal fát dob máglyám tüzére,

Lángból vetett ágyban, az angyal keze ráz,
Embert gyűlölő hittel koronáz,

Imára kulcsot kezünk, lelkünk s hitünk reszket,
Eltévedt gyermekek lelkeire esket,

Eltévedt,
Gyermeked,
Lelkére,
Esket meg,

Az angyal kincse az értelem,
Ha millió lélek összeér,
Gátakat szaggat a végtelen,
Angyal, ember, s ördögvér,

Imára kulcsolt kezünk,
Lelkünk, s hitünk reszket,
Eltévedt gyermekek,
Lelkeire esket.