A Próféta

Átkokból emeltünk templomot,
Pentagrammok erdején
A pokol minket vár, ott ülünk
Majd Baphomet jobbján
Nem kell egy álszent isten hazug jósága
Szolgálnak majd az angyalok,
Vigyáznak ránk a csillagok
Halotti tort ülünk, s megisszuk
Jézus vérét

Ha a szem a lélek tükre,
A tiedben nem látok mást
Csak keresztény ragályt

Minden kérdésben ott a válasz,
S ha majd tûz öleli át a testemet
Purgatórium édes simogatása ad
Mindenre végsõ feleletet
Engem nem érdekel Jézuz haragos ökle,
Nem veszek bûnbocsánat cédulát
Ha mindenki féli Isten hatalmát,
Én nem

Lépjünk át Minden határt,
Ördõgi bûbáj megbabonáz
Érzem a kínt, s a szenvedést,
Minden nap újra gyönyört ígér

Porban háltam az ördög lányával,
Szemében látom arcom tükrét
Számomra mindíg Õ lesz a bálvány,
S szívem helyén lángol a jég
Inkább leszek elsõ a pokolban,
Mint utolsó a mennyben
Ikerhold van kelõben,
S csillagok ragyognak felettem

Kikiáltom Júdás bûntelenségét,
Megtagadom Jézus királyságát
Hazug a szó, mely elmondaná,
Az áldást az utolsó vacsoráná
Kereszten haljon, ki a kereszttel él,
S vakon higgye Jézus ígéretét.

Lángba borulnak a templomok,
S a kereszt királysága véget ér
Áldottak legyenek a bolondok,
Kövessék Isten földi helytartóját.